Kinőtted a valóságodat,
és egy határhoz érkeztél.
Nem azért, mert nincs tovább — hanem mert az elméd számára ismeretlen. A legjobb helyen vagy: a következő tudatszint bejáratánál állsz — az Ismeretlen előtt.
Megnézem az utatA beavatást nem kívülről kapod — ezt az utat te járod be.
HAT HÓNAP · HAT AJTÓ · HAVONTA NYÍLIK A KÖVETKEZŐ
Havonta egyszer kinyílik egy modul a tanulói fiókodban.
Ennyi egy hónap. És ha gyakorolsz, pontosan elég ahhoz, hogy valami valóban megmozduljon.
A hozzáférés kizárólag az előfizetés ideje alatt biztosított. De ne izgulj — van tovább is út.
A hat hónap nem a program vége – az út folytatódik lassabban vagy gyorsabban, te döntöd el.
Nem kötelező egyik sem. De ha idáig eljutottál, valószínűleg tudni fogod, merre mész.
avagy tényleg lehetünk szabadok?
Ez a történet rólad szól. Rólam. Mindannyiunkról.
Arról, ahogy a vágyaink léptei alatt lassan elkopott a valóságunk. Mert már túl sok a szabály, és egyre kevesebb a szabadság — már rég nem mi vagyunk benne a valós szereplők. A miértekre sem keresünk többé racionális indokokat.
Ez a valóság volt az anyaméh.
De az idő kicsalja a friss levegőre az ősi ösztönt az átalakuláshoz — már nem a múlt folytatásaként, hanem a jelen gravitációjának megtapasztalására.
Az „Utazó" nem áll meg a személyiség határainál. Bejárja a saját útját — hétköznapi valóságán túl, a tudati fejlődés magasabb dimenzióiba. Megírja a saját kódexét. Felállítja a saját szabad Időterét.
A Senkiyellel kapcsolódik lénye transzcendens teljességéhez a hamis jelek körforgása helyett, melyből kiszabadult.
A Senkiyel a válasz arra: hogyan szökött meg a Bolond a Tarotból.
Az Időjáték az, ami végigvezet ezen az úton.
Az időjáték egy permanens ravasz esemény az életemben. Egy besurranó érzékelési jelenlét a legváratlanabb pillanataimban. Rajtakapom, ahogy megszállottan cserkészi a gondolattalan szüneteket. Amikor kiesem a praxisból, kihasználja pillanatnyi szerep-kiesésem és máris ott terem — létrehozva önmaga körül egy érzékelési mintát. Aztán magával rántja elmém absztrakt részeit és elragad az ismeretlenbe.
De valahogy mindig láthatatlan marad: tizennégy éve tart a bújócska a belső idő különböző zegzúgaiban. Nyomavész minden jelenésével — jeleket rajzol tudatom hajszálereibe, különböző időképek ismeretlen időtereiből.
Olyan ez, mint egy közös építkezés a Senki jeleivel az idő játékaiban. Nyomavész hozza az építőanyagot, és valami összerakja bennem. Ez a kirakós a híd — amely a bújócska tapasztalataiból épül.
Az átkelés, az utazás pedig az, amit Időjátéknak hívok.
Jelek, amelyek megtanítanak olvasni, látni, érzékelni.
Csak ennyi.
De ez az ennyi — benned is ott van.